2015. november 28., szombat

Az Édes November kendő

Az Édes November kendő volt az első olyan horgolmány, ami a komplett horgolást jelentette a számomra, tehát azt, amikor már nem csak próbálgatom, tanulgatom a pálcákat, szemeket és ezek variációit, hanem amiből már egy kész darab lett, azaz volt eleje és volt vége valaminek, ami lekerült a tűmről.
A szivárvány minden színében :)
Úgy indult, hogy kaptunk egyet-egyet ajándékba, J készítette nekünk 2013 karácsonyára. Nekem valahogy ekkortájt ugrott be, hogy szeretnék megtanulni horgolni. Szeretem a filmet, még ha pityergős is, szeretnék valamit csinálni a kezemmel, milyen szuper ez a kendő, de kell még több színben, csinálok magamnak, úgyhogy a horgolás lesz az én új hobbim, akárki meglássa - határoztam el.
Jó lett volna, ha J-től tanulhatok, de ő messze volt ahhoz, hogy átszaladjak hozzá, hogy légyszi segíts már, ez a pálca hogy is van, így más megoldást kellett keresnem, valamit itt helyben. Tudom, hogy rengeteg videó van fenn a neten, ahonnan van, aki meg tudja/akarja tanulni a gubancolást, de nekem ehhez nem volt türelmem, inkább a "nézd csak, így kell ezt csinálni" módszer jön be, amikor látom és megcsinálom; kell a személyes kontaktus tanító és tanuló között. Így jutottam el D-hez, majd a Barkán keresztül Kamillához, ők ketten voltak azok, akiktől személyesen is kérdezhettem, gyakoroltam velük.
A fonalak nagy részét, az Alize Cotton Gold-ot főként, ekkor még a Gombolydából szereztem be, aztán szép lassan megismertem a Barka választékát, majd kutattam-kerestem, és egy-egy fonal jött a Fonalshop-ból, a Fonalam.hu-ról és a Fonalclub-tól is. Fogtam már ki körúti egy eurós boltban is német pamutfonalat és egy turiban is találtam egy-két nem műanyag gombolyagot, szóval nyitott vagyok minden beszerzési lehetőségre. 

Az első kendőim Alize-ből készültek, ami egy pamut-akril keverék, ma már inkább a tiszta pamut, gyapjú fonalakat keresem (bár a gyapjú szúrósságát nem bírom, irritál, jobb, ha keverik még valamilyen természetes anyaggal), és nagyon szeretem a bambuszfonalak puhaságát is.
A minta végtelenül egyszerű, nem kell őrülten számolni, csak szurkál az ember és bököd egy párat és már kész is. :) Én nem bírom megunni, bármikor belekezdek egy újba és csak csinálom és csinálom, teljesen kikapcsol. Egy a baj, hogy lassan már mindenki kapott ajándékba és saját használatra is van számos belőle, úgyhogy ideje abbahagynom... és erre mindig figyelmeztetem is magam, esküszöm, aztán csak ott vagyok, hogy egy gombolyag elő és hogy is kezdődik?
Hát így:
1. Horgolj 5 láncszemet, majd egy egyráhajtásos pálcával kösd össze őket, így megkapod a kendőcsücsök első, mondjuk úgy, négyzetét. (Nem négyzet az, de fogjuk rá, hogy erre a geometriai formára hasonlít leginkább, vagy esetleg a rombuszra. :))
2. Fordulj, horgolj ismét 5 láncszemet, majd 1 erp, 2 lsz, 1 erp és sálllálááá, megvan a második sorunk is, két négyzettel, beleöltve az első négyzetbe.
3. Fordulj, majd ismét 5 lsz, 1 erp (első négyzet), 2 lsz, 1 erp (második négyzet), 1 lsz, 1 erp (harmadik négyzet), 2 lsz, 1 krp (negyedik négyzet).
Vagyis minden sor két négyzettel szaporodik, kezdtünk 1-gyel, majd 2, 4, 6, 8 és így tovább, úgy, hogy a sorunk utolsó négyzetébe mindig két új négyzet kerül, míg a sorban benn csak egy-egy.
Amivel lehet csicsázni, azok a lógattyúk rajta. J-é és az én első s.k. türkizem még úgy készült, hogy egyenlő nagyságú fonaldarabokat vág le az ember és rácsomózza a kendőre. A türkizre képes voltam gyöngyöket is fűzni, nooormális? :) Aztán lusta voltam vagdosni és felhurkolgatni, én ezt is horgolni fogom, döntöttem el eléggé az elején, s azóta így is teszek.
A leggyakoribb az volt, mikor x db láncszemet horgoltam és a sor végére egy kis bogyóféleséget, majd ugyanakkora mennyiségű láncszemsorral visszajutottam a kendőszélre. Volt, hogy nem bogyó lett, hanem 'csirkeláb', mostanában pedig kis félköröcskéket készítek (*1 rp, 1 frp, 1 erp, 1 erp, 1 frp, 1rp*).
Most, mondjuk azt, hogy a TÉNYLEG utolsónál :) kipróbálok egy új szegélyt. Persze, nem tagadom meg magam, nem szeretem a bonyás megoldásokat, csak úgy faék-egyszerűen, szóval ne várjunk nagy látványosságot, csak más lesz, mint az eddigiek.
Az a helyzet, hogy erről a mintáról, ahogy a Csillagkendőéről, sem tudom, hogy máshol, valahol le van-e írva. Már nem emlékszem pontosan, de J mintha azt mondta volna róla, hogy nem pont így, de megvan valahol, de szerinte így a jobb, ahogy ő mutatta/leírta/csinálta, én pedig hallgattam rá és nem firtattam tovább, úgyhogy ez egy ilyen J-minta és nekem nagyon bejött, imádom és köszönöm neki, hogy annak idején megosztotta velem, nem tudta szerintem, hogy milyen lavinát indít el... :)

Update: Angolul megtaláltam a minta leírását itt:




2015. november 18., szerda

Csillagok, csillagok...

(... szépen ragyogjatok... Emlékszünk még erre a népdalra? Szerintem általános iskolában benne volt az énekkönyvünkben... Most kerestem volna a neten egy szép előadását a dalnak, de nem találtam olyat, ami tetszett volna, így csak magamban dúdolgatom...)

Elkészültem mostmár a negyedik ilyen kendőcskével. Csak gyönyörködöm és gyönyörködöm, annyira nehéz betelni vele, már szavaim sincsenek, melyekkel leírhatnám ezt a csodaszép vörös/bordó árnyalatot.
Lehet, hogy a blokkolást nem a legszakszerűbben csinálom (sőt biztos, hogy nem, most, hogy utánaolvastam egy picit), amikor vasalom a horgolmányokat, de egyszerűen nincs türelmem kigombostűzni és várni, hogy hasson a művelet. A vasalásos módszert, amit alkalmazok, egy helyen találtam meg eddig a neten (de az is macerásabb mód, mint amit én művelek, majd még folytatom az okosodást), ez sokkal gyorsabb a felszúrogatás helyett. Nem kellene ilyen türelmetlennek lennem, tudom; a hosszú távú, káros hatásait a gőzölésnek a fonalakra még nem ismerem (nem csinálom régóta), ha vannak egyáltalán ilyenek, lehet, hogy majd szidom magam egyszer miatta a jövőben.
Mindenesetre, most is állatias módon jártam el: a kis nyuszifülek kisimításához a vasalót használtam. Szépen befordítgattam őket úgy, ahogy állniuk kell, majd rá a gőzt és kész is. Az én ízlésemnek amúgy megfelelt volna tulképpen az is, ha maradnak olyan kis girbegurbán állók a fülecskék:
...kivasalva viszont, ahogy fentebb látszik, szépen ráfeküdt a kendő Julcsi babára. :)

A mintát leírtam a másik blogon is, ide most egy rövidített változat kerül:
Kezdés: 4 láncszem, kúszószemmel összekötve körré.
1. sor: 5*páratlan számú db láncszem a kezdőkörbe horgolva (az enyéim 15 darabosak, a következőkben ezt a számot írom mindenhová, ami helyettesíthető a másik páratlan számmal, ami mellett ehelyett a szám helyett döntünk).
2. sor: A munka megfordítása után elhaladunk kúszószemmel az első 15 darabos láncszemsor nyolcadik szeméig, s ebbe a láncszembe beleöltünk egy 2*15 darabos láncszemsort. Visszaérve a 8. szembe, készítünk egy 5 darabos láncszemsort, ezzel átmegyünk a soron következő 15 darabos láncszemsor 8. szemébe. Itt is meghorgoljuk a 2*15 darabos láncszemsort, ebbe a szembe visszaöltve, majd következik a 3. láncszemsor 8. szeme (természetesen az 5 darabos átkötő láncszemsor lehorgolása után), amelybe nem 2, hanem 3 db 15-ös láncszemsort készítünk. A fennmaradó két láncszemsor 8. szemeibe ismét elkészítjük a 2*15 darabos láncszemsort, ahogy az első két esetben tettük és így visszaérünk ennek a sornak a kezdőpontjához.
Ha nem a 15-ös számú változatot választottuk, hanem pl. a 13-ast, akkor a csillag nyúlványai úgy jönnek majd ki, hogy 6+1+6, tehát ekkor a 7. szemek a kiinduló szemek, ha pl. a 17-est, akkor 8+1+8, tehát ez esetben a 9. szembe öltögetünk vissza.
3. sor: Innen ismétlődnek a sorok. Miután megfordítottuk a munkát, ismét elhaladunk kúszószemekkel a nyuszifülpár  félpárjának a 8. szeméig, 2*15 db-os láncszemsor, majd nem 5, hanem 7 darabos átkötő láncszemsorral összekötjük a szabadon maradó nyuszifül fél párjának és a következő nyuszifülpár közelebb eső félpárjának 8.-8. szemeit, majd ebbe a kis vaskos szembe beleöltjük a 2*15 darabos nyuszifülpárt.
A kendő közepére érve, ha jól csináltuk, akkor a 3*15 darabos láncszemsorkupacunkon így történik az áthaladás: az átkötő láncszemsorral összekötjük a hármas blokkot megelőző nyuszifülpár félpárját és a hármas blokk első harmadpárját, majd bele a 2*15 darabos láncszemsor. Átkötő láncszemsorral áthaladunk és bekötünk a hármas blokk középső láncszemsorának 8. szemébe és itt nem 2, hanem 3*15 darabos láncszemsort készítünk. Végül a hármas blokk utolsó tagjának és a következő, immár normál kettes blokk közelebb eső párjának 8.-8. szemébe öltünk bele és folytatjuk a munkát tovább a már megszokott 2*15 darabos nyuszifülek készítésével.
Befejezésként maradhatnak a sima nyuszifülek szélnek, de ha még sok a fonalunk, vagy dísztelennek érezzük így meghagyva, akkor kis pikókkal is fel lehet dobni őket például, vagy bármi mást is alkalmazhatunk, amit kreativitásunk és tudásunk diktál. :)



2015. november 12., csütörtök

Mmmmm, egy szelet lepényt, valaki?

A háziorvos, amikor még nem vette komolyan a borzalmas vashiányomat, ami egy gyerekkorom óta fennálló probléma sajnos, azt mondogatta egy időben, hogy egyek sok sötétpiros, fekete bogyós gyümölcsöt, mert azokban sok van, amivel tudom pótolni a kimerült készleteimet. Hát, próbáltam én ezt, mert imádom a szedret, áfonyát, ami nagyjából elérhető, persze csak nyáron, ezekből a gyümikből, de azért annyit képtelenség enni belőlük szerintem, amennyire szükségem lett volna, mivel konkrétan a mostani állás szerint az elfogadható alsó határ egy tizedével rendelkezem. Nem csoda, ha eljutott a doki odáig, hogy fontolóra vegye a vénás Fe adagolást, de aztán végül maradtunk a tablettás formánál, illetve – és itt nagyon mosolyogtam magamban, mert hogy ilyet mondjon egy háziorvos manapság – almába szeget! Aki még nem hallotta volna az ősi módszert: Az almában lévő savak 3-4 nap alatt lemarják a szeg vastartalmának egy részét,  ami jó a kis szervezetünknek vaspótlás céljából. Szóval nem kell mást tenni, mint teleszurkálni az ómát, hamm, bekapni, s pótlódik a vas, mint az istennyila. Állítólag. Majd a következő laboron kiderül, hogy mi igaz ebből a falusi legendából...
Nade, nem is ide akartam kilyukadni, hanem hogy ennek a fonalnak, amibe nagyon-nagyon bele vagyok szerelmesedve most, az a fantázianeve, hogy „tart”. Rákerestem, hogy miért pont ezt a nevet kaphatta a keresztségben, mert engem érdekelnek ezek az elnevezés dolgok, biztosan minden ilyen fantázianév szeretne utalni valamire, és azt találtam, hogy ez a tart, ez egyfajta lepény, bogyós gyümikkel a tetején, a legtöbb fotón szederrel, málnával. 
Nagyon gusztán néz ki amúgy, ahogy így jártam-keltem Nyugat-Európában, egy csomó pékség árul ilyesfajta sütiket arrafelé. Tesója a quiche, ami nem bogyós gyümis, de ugyanúgy egy omlós tésztás, tetején jól megpakolt afféle francia 'pizza', fini és olcsó, 2-3 euróért már lehetett kapni Provence-ben is.
Az is lehet, hogy egy másik jelentése szerint a szóval valami fanyarra, valami savanyúra akartak utalni, a 'tart cherry' pl. meggyet jelent, ami vörös is és fanyar is. A szlengben pedig úgy látom, hogy utcalányt, végül is, az életnek ezen a területén is kedvelt a vörös a szín, ha hinni lehet a sztereotípiáknak...
Ki tudja? Ez a fonal mélységesen mély bordósvörös színben játszik, néhol egészen sötétvörös, már-már fekete. A kendőből, mi belőle készül, már egész sok megvan, hétvégén akár be is fejezhetem. Elképesztően szép árnyalat, tényleg van benne valami tüzes. Talán a napjegyem ütközik ki benne, ami pedig ritkán tör a felszínre, nem tudom, de nagyon szeretem, jó ránézni, jó, hogy nem hagytam ott a Fonalfesztiválon, a Fonalclub - os standon.