2016. január 29., péntek

Szoknya ajándékba, horgolt virágokkal és levelekkel díszítve

Egy majd' két éves története van ennek a szoknyának, E-nek készítettük még akkor, amikor épp csak pár hónapja kezdtem el horgolni. Most arról jutott eszembe, hogy hétvégén meg mertem kérdezni tőle, hogy hordja-e. Hiába, hogy 'Szuvenyír nyihaha nye kukucs protkó', de azért nekem mindig parám, hogy az ajándékot szereti-e, használja-e, hordja-e a megajándékozott és rosszul esik - bármennyire is nem kéne -  ha kiderül, hogy azért nem egészen. Pedig ez amúgy természetes, mert egyszerűen nem lehet mindig eltalálni a dolgot - de ezt csak az eszem tudja, a szívem nem mindig...
Nem is emlékszem pontosan mikor és hogyan, de valahogy egyszer csak jött az ötlet, hogy egy hosszú, egyszerű, fekete szoknyát tegyünk alkalmassá arra, hogy egyedi szülinapi ajándék lehessen az ÖTYE egyik tagjának a részére (középiskolás osztálytársi barátság a miénk, immár 29 éve ismerjük egymást). Azt tudtam róla, hogy hord hosszú szoknyát, mint én, a mérettel sem volt gond, mert a szoknya elasztikus anyagból van, így megfelelően rugalmas tűnt ahhoz, hogy felpróbálás nélkül is jó legyen az 'áldozatra'. :)
Nézegetve a még sima, egyszerű szoknyát, megjelent a lelki szemeim előtt, hogy talán próbálkozhatnánk az alján egy sormintaszerűséggel, de aztán végül más lett belőle. Bele szerettük volna tenni azt, hogy abban az évben lett 41 éves az ünnepelt, innen már adta magát az, hogy legyenek virágok rajta, persze 41 darab. Látványilag ez kevésnek tűnt, ezért J, aki horgolásban profi, átküldött egy levélmintát is, a virágminták mellett. Amikor találkoztunk, kaptam tőle különböző színű fonalakat is a készítéshez, ugyanis nekem akkor még egyáltalán volt egy fia gombolyagom sem, egyedül egy darab 3-as horgolótűvel rendelkeztem ekkor és slussz.
Fel volt hát adva a lecke: totál kezdőként meghorgolni 20-21 virágot (a másik adagot J készítette el) és azt beszéltük meg, hogy legyen elsőre 10 levél, aztán majd meglátjuk, ha feldobjuk őket a szoknyára, hogy kell-e még. Menet közben az is kikristályosodott, hogy a virágok és levelek ne csak úgy a levegőben lógjanak, így szerephez jutott T barátnőnk is a kis csapatunkban, aki vállalta, hogy láncöltéssel szárakat varr nekik.
Ezeket a virágmintákat kaptam:
... és ez volt a levélminta:
 A virágok esetében találtam egy még egyszerűbbet is, végül a legtöbbet ebből a fajtából készítettem:
A levél esetében is változtattam: a 10-es adag felét úgy csináltam meg, hogy lehagytam róluk az utolsó sort, azt, amelyik rövid pálcákból és láncszemekből áll jórészt, így egy szimpla kis levél lett belőle, a tetején lévő kis „kunkori” (a két kétráhajtásos pálca és a láncszemek) nélkül, így a kisebb virágfejekhez arányosítottam a levelek egy részét.
A végeredmény itt látható, még csak úgy tömegében, szoknya nélkül, mert olyan jó volt rájuk nézni, ill. szerettem volna elküldeni a csajoknak is, hogy elkészültem:

Aztán „rápróbáltuk” őket a szoknyára is, J felskiccelte krétával a szárakat (az a terv maradt, hogy a szoknya alját díszítsük, azonban nem sorminta lett belőle, hanem véletlenszerűen ide-oda kunkorodó szárakra ültek rá a virágok és a levelek).
T, aki a láncöltögetést magára vállalta (egyszerű hímzőfonallal egyébként), már menet közben is áradozott róla, ahogy a kezei munkája nyomán egyre jobban látható vált, hogy hogyan is fog az kinézni, ami addig csak a fejünkben létezett, úgyhogy lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy vajon az ünnepeltnek tetszik-e majd.
A fogadtatást illetően az volt, hogy E, a szülinapos, először azt hitte, hogy egy párnát kapott, vajon miért? Miután kibontotta teljesen a csomagot, azért ráeszmélt, hogy ez nem az, úgyhogy rögtön fel is próbálta. Mi teljesen megnyugodtunk, hogy jó a méret, és azt hiszem, hogy az ünnepelt is teljesen el volt/van ájulva tőle. Ahogy mesélte most hétvégén, akárhányszor felveszi, mindig rácsodálkoznak az emberek, és azt mondják rá, hogy ez olyan E-s... (bármit is jelentsen ez).
Azalatt a pár hónap alatt, míg az alapokat tanultam, sokat gondolkodtam, hogy miért is szeretek egyre jobban és jobban horgolni. Eleinte nem volt sikerélményem, majdnem fel is adtam, de aztán erősebb volt az a vágy, hogy a két kezemmel hozzak létre valamit, így továbbra is szorgalmasan jártam a horgolókörbe, sokat kérdeztem, és próbáltam megcsinálni azt, amit célként kitűztem magam elé.
A legjobb szerintem, ha apróbb tárgyak elkészítésében gondolkozunk eleinte, mert gyorsan megvagyunk velük, gyorsan jön a sikerélmény, vagy ha nem boldogulunk, akkor is pikk-pakk visszabonthatjuk és újrakezdhetjük, ez sem tart sokáig. Erre a célra tökéletesen megfelelt ez a projekt: apró virágok, negyed-félóra, s máris látható a végeredmény. A színváltás kis problémát okozott, ma sem szeretem nagyon váltogatni őket, mert zavar, hogy látszik a munkán, hogy na, ott váltottam, ill. attól tartok, hogy le-/kibomlik a horgolás ezeken a helyeken, ahol megszakad a fonal folytonossága, de egyrészt egyre ügyesebb és ügyesebb lesz az ember, ha gyakorolja, hogy hogyan simítsa egymáshoz őket, másrészt ott vannak a piacon a színátmenetes gombolyagok, ahol nem kell váltani és mégsem lesz egyszínű a horgolmány. Ugyanakkor, bizonyos minták csak különböző színű fonalakból mutatnak igazán jól, tehát hosszú távon azért csak meg kell tanulni/szokni a több fonallal való horgolást is.
Célszerű olyan fonalat választani kezdetben, ami nem csúszik, mert bár ezekből szép esésű, fénnyel teli alkotások születhetnek, de kényelmetlenebb dolgozni velük kezdőként. Nehezíti a munkát, ha még arra is kell figyelni, hogy folyton leugranak a horgolótűről, vagy összegubancolódnak, ahogy engedjük le őket a gombolyagról. (Használati tipp hozzájuk, ha esetleg valaki nem ismerné még: kényelmesebbek beletehetik egy kiselejtezett zokniba a motringot anélkül, hogy leszednék róla azt a papírt, ami addig összetartotta a gombócot, és a gyártók figyelnek rá többnyire, hogy a  gombolyag belsejében viszonylag könnyen megtalálható legyen a fonal másik vége, s ha megvan, akkor ezzel a belső végével kezdjük el a munkát; kevésbé kényelmesek át szokták csévélni a fonalat és a szokásos módon használják utána, tehát a külső végétől indítva.)
A levél mintáját segítséggel olvastam le először, a  horgolókörben.  Az okozott problémát többször is a horgolási jelekkel rajzolt mintáknál, hogy pl. itt a levélnél, a nyelénél lévő láncszemsor láncszemeibe kell-e beleölteni a rövid pálcákat, vagy a láncszemsorra magára kell-e ráhorgolni a pálcákat.
Segíthet, ha olyan mintát választunk, ahol nem csak a horgolási jelekkel megrajzolt minta áll a rendelkezésünkre, hanem magáról az elkészült munkáról is van fotónk, egy idő után ugyanis lesz rá szemünk, hogy a kettőt összevetve hogyan is kellene horgolnunk, mert látjuk, hogy hogyan kellene kinéznie a mintának élőben. Ahol csak szöveges leírás áll a rendelkezésünkre, ott is lerajzolgathatjuk magunknak a mintát, a vizuális típusúaknak biztosan segít.

2016. január 21., csütörtök

"Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban..." (Márai Sándor)

Egy ideje már a mályvaszínnel kelek és fekszem, kis túlzással, nagyon szeretem. Van benne valami visszafogottság, valami zárkózottság, valami halvány, meleg szépség. Nem túl lila, nem túl rózsaszín, egyszóval pont az én színem. :)
Egyik legelső találkozásom vele, már ha fonalakról van szó, a www.fonalam.hu-n volt; nemcsak a színe bűvölt el, hanem az 50 % bambusztartalmából adódó puhasága is: 

 Ebből készült természetesen, mi más, mint egy Édes November:

Bizonyára D is szereti ezt a színárnyalatot, vagy tudja rólam, hogy szeretem, vagy mindkettő, de minden alkotása nagyon kedves a számomra:

A karácsonyi ajándékomat is birizgálhatom mostmár élőben, sőt, megtaláltam hozzá az eszményi táskát, ami jóóóó naaagy, és mégis nem hátizsák, hanem vállra akaszthatós, így szoknyában is cipekedhetek kedvemre, ráadásul még ez a csillagkendő is passzol hozzá, bár ez már jobban rózsaszínes, de csak még olyan fáradtas:

 Ha úgy nézem, összekombinálható akár a Csillagvirággal is, így kicsit hűvösebb lesz az összhatás:

És, ha ez még nem volna elég (deeee, lassan mostmár elég lesz, fejezd be, lányom), mit választottam Árnika Impressions boltjának kínálatából, a Colortrend játék keretében nyert nyereményem részeként, na, mit?  Ezt a két gombolyagot, itt, ni: 
Ők egyelőre olyan szépek, hogy még csak nézegetem, simogatom, forgatgatom a kis motringjaikat, meg amúgy sincs gőzöm se most még, mit is készítsek belőlük...

2016. január 10., vasárnap

Laptoptakaró + függönydíszek

Próbálom védeni valahogy a por ellen a műszaki cuccokat, amiket ritkábban használok, vagy amiket be lehet egy kicsit fedni, takargatni, ennek jegyében készült az itthoni, kevesebbszer bekapcsolt laptopra való horgolt takaró. Phildar fonalat használtam hozzá, nem kellett egészen egy-egy 50 grammos gombóc  a színekből. A rózsaszín maradék a rejtély kategória, nem maradt volna belőle egy cicafarknyi sem? Pedig ez látszik, a fonalas kosaramban legalábbis se híre, se hamva, de még csak a papírját sem tettem el, nagyon fura. 
A mintát Jan Eaton: A horgolás technikáinak enciklopédiája című könyvből választottam, 83. oldal, 'kör a négyzetben'. 3-as tűvel horgolva egy négyzet 8*8 cm, ezekből vízszintesen öt, függőlegesen három kellett.
A maradék felhasználásán gondolkodtam, aztán kitaláltam ezeket a fenti függönydíszeket, lelógatva a sima, egyszerű, fehér függönyről, egy horgolt láncszemekből álló zsinóron. Ez a kis körminta volt az egyik első apróság, amit csináltam, amikor tanultam horgolni, több fonalból is kipróbálva. A virágkerék nevet kapta a keresztségben a Szép kézimunkák című könyvben, 101. oldal.

2016. január 9., szombat

Csilla(g)virágok mindenütt...

Haladok a csillagvirágos kendőcskével, már négy teljes sor megvan belőle. Végül mégiscsak a 49 darabos mellett döntöttem (+ a háromszögek a felső részen), mert elég nagynak tűnik így is, nem kell a 68-as változat. A legszélesebb részén 180 cm így a kendő hosszában, keresztben még nem tudom, de úgy tippelem, hogy le fog érni hátul derékig, ha csak úgy a vállára teszi majd az ember.
A fonalat csak visszabontani ne kelljen, mert nagyon gubancolódik, ha nem figyeltem oda és félrement a virágminta, vagy rossz helyre, nem a megfelelő virágsziromhoz horgoltam oda a következő virágot, akkor türelmesen kellett visszatérni a rontás helyszínére, hogy ne szakadjon el az idegtől. :) Aztán - többet ésszel, mint erővel - mostmár vagy egy kisolló hegyével, vagy egy tűvel szoktam kificcenteni a szálakat egymásból, ha elkezd nekem gubancoskodni a drága, így már azért egyszerűbb az élet.
Melegséget ne várjunk ettől a kendőtől, mert azt nem igazán fog adni, de nagyon mutatós látványt kapunk helyette. Igaza volt M-nek, gyönyörű színek kerültek még elő a gombolyagból, ahogy haladtam előre, szépek az árnyalatok benne.
A mintaleírásban belőtt 130 gramm fonal szerintem helytálló lesz kb., most, a negyedik sornál fogyott el az első 100 grammos gombolyag és már jóval túl vagyok a felén. Kíváncsiságból lemértem a következő gombolyagot, még több is, mint 100 gramm, bár, a rajta lévő papír is nyomhatja azt a pár grammal többet; látszik, hogy nem szoktam ilyet csinálni, mert ez csak most jutott eszembe, ahogy leírtam. Ha befejeztem, újra mérek, hogy mennyi fogyott ténylegesen a második gombóc fonalból.
Agyalhatok, hogy mit készítsek még majd a maradék fonalból, ugyanis összesen három gombolyagot vettem, elég lett volna kettő, mostmár látom, de akkor még a nagyobb méretű kendőben gondolkodtam, s valahogy így számoltuk ki a leírás alapján az üzletben az eladóval, hogy kell majd a három... Egy ötletem van már, de arra sok lesz ez a mennyiségű maradék, mi legyen, mi legyen...

Ami még horgolásügyileg történt az ünnepekkor: Van nekünk egy albumunk az ÖTYE-vel, amibe írogatunk, ragasztgatunk, amolyan emlékfüzet-féle. Szülinapostól szülinaposig jár, most épp nálam volt, így jött a gondolat, hogy hmm, micsoda egybeesés van itt színügyileg kérem, a csillagvirágkendő fonalából és mintájából ráapplikálok az album borítójára három virágot, mert úgy szemre illik annak egyszínű bordójához. És lőn:
Megint elfelejtettem fotózni, mielőtt továbbadtam volna az albumot, ezért ezt a képet most J készítette, én csak utómolyoltam rajta egy picit.


2016. január 5., kedd

Karácsonyozós-újévezős, 2015-2016

Immár teljes az ÖTYE szövött kendő kollekciónk, remélem sokáig hordják majd a lányok őket egészségben. (A kezelési útmutatót persze elfelejtettem hozzájuk csatolni, na, majd pótolom.)

Itt van egy kis ízelítő abból, hogyan készültek:
És itt egy kis hangulatjelentés az első készültéről:

B-nek ezt horgoltam, kifigyelve a nappalija színeit:


A kolléganőim apró ajándékait viszonozván készítettem ezeket a poháralátéteket avagy karácsonyfadíszeket, mert azt mondták, mivel olyan karácsonyi színűek, lehet, hogy inkább a fára akasztanák majd; nos, legyen, ahogy szeretnék. A fehér FibraNatura Cotton True Sport-ból eredetileg zoknit szerettem volna horgolni, de sajnos voltak gondok a  pamutfonal nyúlásával (konkrétan semennyire nem volt rugalmas, de legalább megpróbáltuk a lehetetlent), ezért az a projekt nem jött össze ebből a fonalból, viszont jó volt vele dolgozni, így került egy piros gombolyag is a fehér mellé,  a karácsony aktualitása folytán, kompenzálandó a fiaskót.

D-nek, bár azt írtam neki karácsonykor, hogy legyen meglepetés, az egyik Édes Novembert szánom ezek közül. Azóta, hogy csacsogtunk, tudtam fényképezni, így megmutathatom, mi közül választhat majd, ha egyszer találkozunk, mivel én is láttam már az én ajándékomat :):
Amiről nem készült fotó, mert egyrészt szita az agyam, illetve a megfelelő pillanatban pedig nem volt nálam a fényképezőgép, az a sógornőm horgolt felsője. Annyira jól állt neki, mikor a szálak eldolgozása végett felvette, hogy majd rajta kell egyszer lekapnom és akkor majd pótolom a képes dokumentálást. Semmi extra mintájú amúgy, két nagy téglalap az Édes November háromszögletű kendő forma helyett, alul rojtokkal. Eredetileg úgy indult, hogy majd egy ilyen strandfelső lesz, hogy csak felkapja a fürdőruhája fölé és már indul is, de aztán, ahogy felpróbálta, rögtön közölte, hogy nem, egy megfelelő alsóneművel, ami illően takar, utcai viselet lesz majd a nyáron - meglátjuk, mit hoz ki belőle.
És végül, kedves szomszédainkhoz kerültek ezek az apróságok (ezek már tényleg fadísznek is szánódtak általam is), D "fenyőerdője" által inspirálódva: