2016. június 22., szerda

Szeret engem a sors, ha a gubancolásról van szó

Még anno, valamikor a tavasszal, hirtelen jött az ötlet egy fb kommentje alapján, hogy felajánljam Mártinak az egy gombóc Alize Angora Gold fonalat, ami pluszban maradt a Csillagvirágkendő elkészülte után: készítsen belőle valami kis titkosat, ha szeretne, annyi a kitétel, hogy ne árulja el, mi lesz az.
Egymás mellett
Márti elfogadta a kihívást, elpostáztam neki a gubancolnivalót, mivel nem egy helyen élünk, és megbeszéltük, hogy a júniusi városi fesztiválra elkészül vele és majd elmegyek érte és hozzá.
Talán furcsának tűnhet a mi viszonyunk, vagy volt eddig: a fonalak iránti szenvedélyünk hozott minket össze, személyesen mindezidáig nem találkoztunk sohasem.
Szombat esténk - részletek
Az idő telt, kapcsolatban maradtunk, s realizáltuk talán mindketten, hogy sok hasonló dolgok vannak a fonalakon, horgoláson kívül is, amik tetszenek nekünk, nem áll távol a gondolkodásunk egymástól; biztosan működik valahogyan a vonzás törvénye, másképp valószínűleg sohasem akadunk egymásra. 
Eljött a június, múlt hétvégén találkoztunk és végre megláthattam, hogy mi készült titokban: egy kötött szépség, aminek a műszaki adatait sajnos nem tudom, mert utoljára középiskolás koromban kötöttem és már berozsdásodott minden efféle tudásom; én 'csak' a boldog tulajdonosa leszek/vagyok, aki alig várja, hogy ősz legyen, s hordhassa. Gyöngyökkel díszített, kunkori végű kis csoda, levélhullásig Julcsi baba viseli és a Tiszavirágkendő nevet kapta az általam való megkeresztelkedésében.
Tiszavirágunk
Kaptam még pluszban "asszem hagymahéj"-ában festett fonalat (meghatározás by Márti :)), egy üveg frissen készült eperlekvárt, s egy zoknit, szintén a hűvös időkre, szintén kötöttben. A lekvár, hmmm, nem tartott soká, a zokni mindig jól jön egy ilyen fázós lábúnak, mint én vagyok, szeretem a színeit is nagyon, a fonalból pedig még nem tudom, mi lesz, még gondolkodom, keresgélek vele kapcsolatban...
Mondd kis kócos, hol van a mamád fonalgombolyítód?
Nyamm
A sor itt nem állt meg, valami különös összjáték folytán egy másik új, kedves ismerős is megörvendeztetett egy nem várt ajándékcsomaggal a napokban, benne fonalak és egy régóta a kívánságlistámon lévő könyv, a Horgolás a patchwork jegyében. Annyira örülök ezeknek is, köszönöm még egyszer, Ildi. Veled még szintén nem találkoztunk személyesen, de ki tudja, talán egyszer összefutunk valahol, valamikor. Nagyon szeretem a kézimunkáidat, mert rusztikusak, szépek, stílusosak, s váratlanul ért a felajánlásod, de nagyon örültem neki, ezúton is köszönöm és hálás vagyok értük.
"Olyan jó, jó, jó nekem" :)

5 megjegyzés:

  1. Hát Neked tényleg jó! Micsoda fonalak!!! Azta, meg húúú, meg mindenmásilyenértelmes! Maradjon a Sors mindig ilyen kegyes hozzád, és a rasztafárik istene is! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két napja nem megy ki a fejemből... :) (Itt láttam először, olyan cukik a gyerekek: https://www.youtube.com/watch?v=Ob0TkqhLuVk)

      Törlés
  2. ja, és így ránézve, lehet, hogy mégiscsak a diólevéllel festett fonal ez? Az az igazság, hogy többszörös átfestésen is átesett több ilyen típusú fonalam, és természetesen nem cimkéztem fel őket, hogy kivel mi történt...mert ez is olyan mártis...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyanús volt nekem is, a hagyma, az talán sárgásabb színt ad, nem? De én még nem próbáltam egyiket sem, szóval bármi lehet, meg annak az ellenkezője is. :) A lényeg úgyis az, hogy van nekem mostantól egy ilyenem, mit is készítsek majd a kis halványzöldjéből? :)

      Törlés
  3. Még egyszer szívesen! Csupa szépség e posztban!

    VálaszTörlés