2016. december 31., szombat

Visszatekintő, 2016

Sajnos az idén mindkét blogra kevés időm jutott. Beindult a mérlegképes tanfolyam (három modulból felmentésünk volt a szakirányú végzettségünk miatt B-vel, ezért nem 2015 szeptemberében kezdtük, mint a csoport többi tagja, hanem 2016 januárjában), ez elég sok figyelmet/időt/pénzt követelt. Hiába gondolná az ember, hogy ha ezt csinálom, ezt dolgozom, akkor könnyű, de nem, legfeljebb könnyebb, mert nem olyan kínai, mint a többieknek, akik nem ezzel foglalkoznak a munkaidejükben. Tanulnom kellett a vizsgákra ugyanúgy, ahogy nekik és ez lesz még április 18-ig, akkor lesz a záró szóbeli (persze, ha előtte az előtte lévő, még négy vizsga sikerül január-március folyamán). Addig vér, veríték és könnyek, de utána SZABADSÁG! :) 
Most is mindjárt megyek tanulni egy jó kis személyi jövedelemadót, ehhh, úgyhogy nem maradt más, mint ez az év, képekben elmondva.
Január: csinyákoltam egy laptoptakarót, hogy a céges gép ne ríjon a por miatt, a horgolótűről lekerült a csillagvirágkendő és szőttem is, a barátnőknek konyharuhát karácsonyra :), mert nyafogtak, hogy a boltiak olyan hamar tönkremennek. Most rájuk van parancsolva, hogy de aztán használni ám, nemhogy elkerül a ládafiába a molyok martalékául.



Február: hengerpárna az olvasófotőjbe.

Március: M ajándéka, a kék/szürke csillagkendő.

Április: tojások készültek húsvétra (több is, de nekem ő a legszebb, még a masnit is sikerült véletlenül tökéletesre megkötni).

Május: készül Szonyecska szoknya, itt még folyamatában.

Június: ahogy látom, leginkább számvitel vizsgára készültem. :) Emellett személyesen is találkoztunk M-el, megkötötte a meglepi kendőt, öröm-bódottság.

Július: fix und fertig lett Szonyecska és beleszerettem ebbe a Scheepjes fonalba, imádom most is, az indigófestésű táskára készítettem belőle díszt először. (Ja, igen, shibori tanfolyamon is voltam.)


Augusztus: leginkább a Smaragdszigeten töltöm a szabadságomat (sehol nem tartok az útibeszámolóval emitt), de útközben már készülnek a karácsonyi ajándékok - mi más, mint kendő, a fehér éppen...


Szeptember: Ebben a hónapban kerül átadásra, bár már nyáron kész lesz, a 25 éves középiskolai osztálytalálkozónkon a drága E ajándéka, a nyári felső, mert egyszer említette, hogy szeretne egy lyukacsos, laza valamit; nos, igyekeztem teljesíteni a kívánságát. A fő fonala M festése és ajándéka, a virágok Alize Cotton Gold maradékok.Valamint, a kari ajik mennek tovább és a bárányfelhők...

Október: Elkészül a poncsó és a csodás Malabrigo Rasta-ból a sapka-nyakmelegítő.


November: Babatakaró a kolléganőmnek, csizmaszáramba lábszármelegítő.



December: az összes karácsonyi ajándék; többek között a barinőknek csillagkendő, így mostmár szőtt sáljuk mellé ebből is teljes a kollekciónk + "kék ősz" kendő az unokahúgomnak, kolléganőknek a Gombolyag magazinból. Elkirándultam az amigurumik világába is, de az nem az enyém, rájöttem, túl szűk, túl szoros, nem kapok levegőt benne. Mindenesetre, egy kis katica lett az eredménye a tripnek.


Örömökben, boldog pillanatokban gazdag új évet kívánok mindannyiunknak!


2016. november 15., kedd

Egy éves a blog!


Édes November! Ebbe eddig nem is gondoltam bele, pedig micsoda szinkronicitás van itt, kérem! Most egy éve, hogy a nagy blogról leválasztottam a horgolósat, az Édes November című film az egyik kedvenc bőgőmasinás filmem, abból ismerjük a kendőt, amit elsőre ajándékba kaptam, majd az ajándék kapcsán döntöttem el, hogy márpedig nekem is horgolni KELL egy ilyet. Vagy kettőt, vagy tizenkettőt...:)
A filmet idén ismét leadták a tévében, ismét szipogtam rajta egy sort; meg kéne már végre tanulnom, hogy ne pityeregjek minden mozin, ami olyan (vagy nem kéne 'olyat' néznem).
Szóval, eltelt egy év, nem voltam túl termékeny, természetesen sosincs időm semmire, vagy legalábbis sosem annyi az annyi, amennyit szeretnék, nem vagyunk túl sokan az fb-n, de nekem ez is sokat jelent, amennyien mégis, úgyhogy arra gondoltam, évfordulózzunk egyet, vagyis játékra hívlak benneteket, ha van kedvetek, szálljatok be!
A játék tárgya, úgyis, mint nyeremény, az én eddigi legkedvesebb horgolt darabom, a kendő; ezek közül is mi más, mint az Édes November. A kendő, amiről azt tartom, hogy a legegyszerűbb hacukát is feldobhatjuk vele, játszhatunk a színekkel általa, megjeleníthetünk sokféle mintázatot benne és viszonylag kevés fonalból megvagyunk mindegyikkel. A fazont illetően a legszeretettebb, szinte már-már terápiás jellegű az Édes november, mert haladós, nem odafigyelős-számolós, csak jár az ember keze, a gondolatai szárnyalhatnak közben másfelé, mégis, hipp-hopp elkészülhet egy-egy darabbal; én nem tudom megunni, az biztos.
A választható nyereményről pár szó: a fonal többnyire Alize Cotton Gold, a zöld Fibranatura Cotton-ból, a lilás-kékes árnyalatú Madelinetosh-ból készült (ha valaki szeretné a hivatalos színkódjukat, a fonalak leírását, szívesen megadom az adataikat). A postaköltséget természetesen én állom. 
A játék kérdése pedig a következő: Melyik az az egy színárnyalat a sok szín közül, amit nagyon szeretek? Segítséget jelenthet, hogy itt is megmutattam korábban egy bejegyzésben, de elegendő az is, ha valaki csak e bejegyzés címkéire pillant és láthattok egy kis gyűjtést belőle a Pinterest-en is:

A választ a facebook bejegyzés alatt írhatjátok meg.

Sok szerencsét mindenkinek, dobjuk fel a ködös/esős/szürke novembert (ami most itt ippeg napos, de nem baj :))!

1. Fibranatura/kekizöld

2. Alize/narancsospiros

3. Alize/erős rózsaszín

4. Alize/világoslila
5. Madelinetosh/cirmos lilás-kékes-szürkés

2016. június 22., szerda

Szeret engem a sors, ha a gubancolásról van szó

Még anno, valamikor a tavasszal, hirtelen jött az ötlet egy fb kommentje alapján, hogy felajánljam Mártinak az egy gombóc Alize Angora Gold fonalat, ami pluszban maradt a Csillagvirágkendő elkészülte után: készítsen belőle valami kis titkosat, ha szeretne, annyi a kitétel, hogy ne árulja el, mi lesz az.
Egymás mellett
Márti elfogadta a kihívást, elpostáztam neki a gubancolnivalót, mivel nem egy helyen élünk, és megbeszéltük, hogy a júniusi városi fesztiválra elkészül vele és majd elmegyek érte és hozzá.
Talán furcsának tűnhet a mi viszonyunk, vagy volt eddig: a fonalak iránti szenvedélyünk hozott minket össze, személyesen mindezidáig nem találkoztunk sohasem.
Szombat esténk - részletek
Az idő telt, kapcsolatban maradtunk, s realizáltuk talán mindketten, hogy sok hasonló dolgok vannak a fonalakon, horgoláson kívül is, amik tetszenek nekünk, nem áll távol a gondolkodásunk egymástól; biztosan működik valahogyan a vonzás törvénye, másképp valószínűleg sohasem akadunk egymásra. 
Eljött a június, múlt hétvégén találkoztunk és végre megláthattam, hogy mi készült titokban: egy kötött szépség, aminek a műszaki adatait sajnos nem tudom, mert utoljára középiskolás koromban kötöttem és már berozsdásodott minden efféle tudásom; én 'csak' a boldog tulajdonosa leszek/vagyok, aki alig várja, hogy ősz legyen, s hordhassa. Gyöngyökkel díszített, kunkori végű kis csoda, levélhullásig Julcsi baba viseli és a Tiszavirágkendő nevet kapta az általam való megkeresztelkedésében.
Tiszavirágunk
Kaptam még pluszban "asszem hagymahéj"-ában festett fonalat (meghatározás by Márti :)), egy üveg frissen készült eperlekvárt, s egy zoknit, szintén a hűvös időkre, szintén kötöttben. A lekvár, hmmm, nem tartott soká, a zokni mindig jól jön egy ilyen fázós lábúnak, mint én vagyok, szeretem a színeit is nagyon, a fonalból pedig még nem tudom, mi lesz, még gondolkodom, keresgélek vele kapcsolatban...
Mondd kis kócos, hol van a mamád fonalgombolyítód?
Nyamm
A sor itt nem állt meg, valami különös összjáték folytán egy másik új, kedves ismerős is megörvendeztetett egy nem várt ajándékcsomaggal a napokban, benne fonalak és egy régóta a kívánságlistámon lévő könyv, a Horgolás a patchwork jegyében. Annyira örülök ezeknek is, köszönöm még egyszer, Ildi. Veled még szintén nem találkoztunk személyesen, de ki tudja, talán egyszer összefutunk valahol, valamikor. Nagyon szeretem a kézimunkáidat, mert rusztikusak, szépek, stílusosak, s váratlanul ért a felajánlásod, de nagyon örültem neki, ezúton is köszönöm és hálás vagyok értük.
"Olyan jó, jó, jó nekem" :)

2016. április 12., kedd

"Kékítőt old az ég vizében..." - textilfestés a Goldberger műhelyben


Mivel már egyszer jártunk D-vel a Goldberger Textilipari Múzeumban, nem volt nehéz odajutnom a panelrengeteg közepén megbúvó földszintes épülethez, ahol a shibori workshop kerül megrendezésre kéthetente, összesen három alkalommal (amiből én csak kettőn leszek ott, mivel a harmadik idején éppen el leszek utazva, nem-szép-magyarosan-mondva).
A workshop első alkalmának első órájában végigjártuk a múzeumot, amiről ismét megállapítottam, hogy nagyon széleskörű, alapos gyűjtést takar, tele interaktív ezzel-azzal, mindamellett, hogy ők voltak az első kutyabarát múzeum is az országban (egy vizslakölyök meg is látogatta a műintézményt ottlétünk alatt, nagyon kis kajla-ugrándozós volt még :)). 
Első ittjártunkkor inkább valamiféle textilmúzeumot vártunk a szó szorosabb értelmében, ehelyett a nagymúltú textiles dinasztia, azaz a Goldberger család gyárának történetét lehet itt megismerni elsősorban, de azt minden részletre kitérően, kezdve ott, hogy az 1700-as évek végén Goldberger Ferenc beindította a manufaktúrát, egészen az 1900-as évek végéig, amikor bezárt a végig a család tulajdonában álló, majd államosított gyár.
A család először kékfestéssel foglalkozott, utána bővítették a tevékenységüket, meghallva az egyre modernebb és modernebb idők szavát, eljutva a nekem már nem annyira bejövős, mindenféle műszálas cuccok gyártásáig, ipari méretekben.
A klasszikus kékfestő
Kékfestő dúcok

Nagyüzemi gépek
A kiállítás után átsétáltunk a műhelybe, ahol már várt minket Sári, aki a textilfestés szerelmese. Elsőként mesélt nekünk a festés alapanyagairól, festőnövényekről, a megfestendő textilanyagokról, hasznos tudnivalókról, amikre figyelni kell az embernek, ha ilyesmire adná a fejét a jövőben a kis saját boszorkánykonyhájában.
Textil alapanyagok: selyemgubó, valamilyen állatszőr (elfelejtettem, melyiké :)), és a gyapot, amiből a pamut készül
Az indigó maga egy pillangósvirágú növény egyébként, Indiában őshonos, a neve is azt jelenti, hogy indiai kék. Az egész világon ismert, minden kontinensre eljutott a történelem során. Európában sokáig a festőcsüllenget, ezt az itteni éghajlaton is megélő, festő tulajdonságokkal rendelkező növényt használták kékfestésre, az indigót sokáig nem is engedték behozni a kontinensre, hogy a csülleng üzletet ne veszélyeztesse. Manapság persze már létezik szintetikus, a természeteshez kémiailag egészen közel álló indigó, ami olcsóbb, megbízhatóbb eredményt ad, akinek azonban fontos a természetesség, vagy akár a környezetbarátság, annak marad ez az egyébként elég drága, növényből kivont festék.  
Alapállapotában az indigó szilárd, egészen sötétkék kő állagú valami, ami nem oldódik vízben és össze kell törni ahhoz, hogy elindulhassunk vele. Kapható alapból porított indigó is, de ezt inkább hennához szokták keverni, textilfestésre ez a matéria nem alkalmas.
Az elméleti rész után következett egy kis gyakorlat: bekevertük az első festésünkhöz az anyagot, szaknyelven csávát, amiben elsőként egy textiltáskát festhettünk meg, illetve kaptunk egy kis anyagdarabot is, ha a táska előtt még kísérletezni szerettünk volna. (Vesszőparipámnak is adózva, egy kis nyelvtörténeti érdekesség: innen maradt fenn a 'benne hagyni a csávában' kifejezés.)
Míg az enyhén büdi kevercs (aminek összetétele: egy rész indigó, két rész vasszulfát, három rész mészhidrát, azaz oltott mész; ezeket kevertük össze és oldottuk fel vízben, ami által egy sárgászöldes anyag, az ún. fehér indigó keletkezett) alkalmassá vált arra, hogy használjuk, addig visszatértünk az ismeretterjesztéshez: most pár szót hallhattunk magáról a shiboriról.
A shibori több ősi japán textilfestési technika gyűjtőneve, úgy működik általánosságban, hogy valamilyen szorításos (hajtogatás, kötözés, fércelés jellegű varrás) módszerrel bizonyos területeket megvédünk a festéstől, így a textil egy része megmarad olyan natúran, ahogyan beletettük a festékbe, másik része pedig kék lesz. Én is, ahogy szerintem sokan, azonosítottam magamban egy kicsit a shiborit az indonéz eredetű batikolással, de valójában nem ugyanaz a kettő, mert a batikolás során viasszal rajzolnak az anyagra és így érik el, hogy a viaszos részeket nem éri a festék.
Miután elkészült a kevermény, neki is láthattunk a festésnek. Én rögtön a táskával kezdtem, és elhatároztam, hogy egy sötétebb és világosabb sávot szeretnék rá, egyszerűen csak lássam, hogyan működik, semmi csicsa és bonyolultság. Ehhez a már beavatott táskát először be kellett vizezni (beavatás=jó forró vizes kimosás, hogy a textilről lejöjjenek az ipari gyártás során rákerült mindenféle vegyi anyagok), majd óvatosan belemártani a festővízbe és minden részét az anyagnak folyamatosan a víz alatt tartva bele kellett finoman nyomogatni egy olyan két percig a kulimászba. Fontos, hogy végig a vízfelszín alatt maradjon a megfestendő anyag, mert különben a levegővel érintkezve nem megy végbe a redukciós eljárás és maradnak sárgászöld foltjaink a textilen a remélt kék mellett, ami ronthat az összhatáson.
Az első merítés után átöblítettük az anyagot tiszta vízben, majd hagytuk, hogy kiteregetve a levegővel érintkezzen kb. tíz percig, majd újra merít, felszín alatt tart, de már csak a táska felét, hogy a két sávot megkapjam. Az újabb két perc elteltével a táskát újra átöblítettem, a levegővel érintkeztettem, majd ecetes vízben is kilögyböltem és így hoztam haza. Itthon még egyszer ecetes vizes öblítést alkalmaztam, majd hagytam megszáradni és már kész is - azért el lehet vele molyolni egy darabig, lássuk be...
A következő órán mindenféle segédeszközöket vetünk majd be a mintázás végett, töröm a fejem, hogy mit használjak majd a már belengetett lehetőségek közül és lecseréljük a csávát is, más lesz az összetétele, mert ennek kevés ideje volt megérni a feladatra...
Sári patchwork-je, mindenféle mintázatú textildarabokból összeállítva

2016. március 28., hétfő

Tojásoló

Tojásmetria - ezt a címet kapta ez a kis előadás a Hagyományok házában, Fekete Ildikó tartotta, egy fiatal hölgy, aki matematikus és tojásfestő is egyben.  
A címből már sejteni lehetett, hogy tudományos alapon közelítjük meg a témát, kíváncsi voltam, mit lehet ebből kihozni. (A tojás - eredetileg halotti kultuszkellék - a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet jelenti; a piros szín, ami a tojásfestés gyakori színe, Jézus kiontott vérét.)
Másnap megnéztem a kiállítást is

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A tojás (eredetileg halotti kultuszkellék) a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A tojás (eredetileg halotti kultuszkellék) a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A tojás (eredetileg halotti kultuszkellék) a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Ildikó azzal kezdte az előadását, hogy a természetben minden a szimmetriára törekszik, a szimmetrikus arcot tartjuk legtöbbször szépnek, a zeneművekben is megtalálható, a versekben és a tárgyi alkotóművészetben is az erre való törekvés, de nem létezik tökéletes szimmetria, valamint nem is mérhető meg, már csak a tökéletlenül működő műszerek miatt sem.
A tojás maga egy forgástest, ami csak a függőleges tengelyére szimmetrikus. Ez azt jelenti, hogy a pontokat a függőleges tengelyre tükrözve a tengely másik oldalán a tükrözött pontok ugyanolyan távolságra vannak a tengelytől, mint az eredeti pontok. 
Másik jellemzője, hogy forgásszimmetrikus is, ez pedig azt jelenti, hogy pl. hatodrendűen forgásszimmetrikus egy minta, ha hatszor (60 fokban) körbeforgatva azt, ugyanoda, azaz önmagába tér vissza.
Festéskor a szimmetriát az osztóvonalak határozzák meg. Adott tájegységre általában jellemző volt, hogy hány tengelyűen tengely- és hanyadrendűen forgásszimmetrikus, valamint a minta maga is meghatározó volt, ill. a használt színek is. 
Engem a tojáshímek szimbólumrendszere érint meg a legjobban, szerencsére erről is hallhattunk pár szót. A mintákat illetően a pöttyözés általában a nappalok és az éjszakák váltakozását jelképezte, ill.  az emberi világ tükröződését a másvilágra. A csillagok nyolc ágúak általában, és az élet körforgását szimbolizálják. (Csillag jelenik meg az égen, ha megszületünk, és lehull egy, ha meghalunk - a régiek hite szerint.)
Színek: A Gyimesekben a tojást pirosra festették, Hunyad megyében sárga-fekete színekkel találkozhatunk piros háttérben, a Sárközben narancssárga-pirossal dolgoztak és itt gyakori volt a teljes állatábrázolás, vagy egy-egy állati testrész festése is. Ez ritka, főként stilizált kígyóval, békával, sárkánnyal lehet találkozni a hagyományos mintával festett tojásokon - valószínűsíthetően azért ezekkel, mert ezek az alvilághoz köthetőek. A kakastaréjos, vagy lúdlábas mintáknak óvó-védő funkciót tulajdonítottak, a családoknak sokszor saját állatuk volt, amit ábrázoltak a tojásaikon.
A tulipán minden tájegységre jellemző szinte, már a nagyon korai időktől fogva ismerjük, mint virágot, mert ugyan Európába csak a törökök hozták be, mi sokkal hamarabb találkozhattunk vele a keleti sztyeppéken, ahol ismertek vadtulipán fajok. Jelentését tekintve női szimbólum, minél inkább kinyílt, annál idősebb a nő.
Gyimesből ismert az ún. ördögtérgye motívum, úgy tartják arrafelé, hogy akinek szerencséje van, annak ördöge van. Innen származik az ún. vétett/vesztett utas motívum is, ez a tojásfestés netovábbja, ugyanis teljesen szabálytalan mintáról van szó, amelyet nagyon nehéz osztóvonalak segítsége nélkül megfesteni. Ez a motívum utalhat mögöttesen arra, hogy segítsen a tojás tulajdonosának megtalálni a helyes utat, illetve jelentheti az emberek és a szellemvilág közötti utat is.
Ördögtérgye
A négytengelyes szimmetria a leggyakoribb, a tojástest formájából adódóan mindig berajzolható egy függőleges és egy vízszintes osztóvonal, amely négy-négy területre osztja fel a tojás felületét. Az öttengelyesen szimmetrikus a legritkább, Ildikó eddig csak Váralja tojásain találta meg (még vannak feldolgozni való tájegységei). A héttengelyes is ritka, általában csak a gereblyemintában jelenik meg; a kereszténységben a hét a teljesség száma.
A már feldolgozott tájegységek térképei a kiállításon
Ha már kereszténység: ami még számomra érdekes volt, hogy kevésszer találunk keresztábrázolást a mintákban. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tojásfestés hagyománya nem keresztény eredetű, hanem jóval korábbi. (Ismertek azok nézetek, miszerint a keresztény vallás kialakulásakor több pogány ünnepet, szertartást és szokást beemelt saját rendszerébe.)






















Itt pedig az én tojásaim, természetesen horgolva: